A virrasztás

A virrasztás az otthon ravatalozott halott éjszakai őrzése a temetésig, általában egy vagy két éjszakán át. Oka részint a halottól való félelem, részint a halott tisztelete, a társas összejövetelek egyik alkalma. Az egész ország területén általános szokás volt. Általában a rokonok, komák, ismerősök, szomszédok mennek virrasztani, de bárki mehet, meghívás nélkül.

A virrasztók a halott körül imádkoznak, beszélgetnek, énekelnek, mesemondással töltik az időt. A virrasztást egy vagy több olyan férfi vagy nő vezeti, aki erre a feladatra specializálódott. A hivatásos virrasztók saját énekgyűjteménnyel rendelkeznek, melyből a halotthoz, a halálesethez leginkább illő darabokat válogatják össze. Középkori énekektől, 16. sz.-i históriás énekeken, népdalokon át, népies műdalelemeket tartalmazó kántorcsinálmányig minden található a virrasztóénekek között. A szövegek java része moralizáló jellegű, a halotti búcsúztatókra emlékeztető, első személyben megszólaló, de általánosabb jellegű és érvényű versezet. A szövegek egy része kötött, vagyis ugyanazzal a dallammal éneklik mindenütt, de gyakoribb a vándorszöveg, amikor ugyanarra a dallamra más-más szöveget énekelnek.

A virrasztók kenyeret, kalácsot esznek, pálinkát, ritkábban bort isznak a siratókkal, az összegyűltekkel. Az ételből-italból adnak az elhaltnak is. Közben elbúcsúznak a távozó lélektől, megerősítve azt abban, hogy nem felejtik el.

virr

Nótás Kasza Katalin énekelni indul virrasztóba. Tarisznyájában pálinkás üveg (Csököly, Somogy m., 20. sz. eleje)

virr2

Scrofa virrasztás közben. Tarisznyájában pálinkás üveg (Pécs, Baranya m., 21. sz. eleje)